2015. július 11., szombat

Zöld-Tócsánál jártam

Kb. fél éve készülök egy péceli tóhoz, de fogalmam sem volt, hogy melyikhez. A mai kirándulásnak többes célja volt egyrészt megnézni  a tavat, másrészt ismerkedni az új masinámmal, harmadrészt a falu határában lévő szénabálák megörökítése.
Egy blogban olvastam, a Zöld-Tócsa nevű tóról . A tó pici, a környezete gondozott, de ennyi. Botanikai szempontból eléggé érdektelen. A réti füzényen kívül nem is tudok semmit felidézni. Elég sok horgász volt, ami nem igazán kedvezett annak, hogy esetleg madarakat láthassak. Kb. tíz perc alatt körbejártam a tavat, kicsit csalódott voltam, de gondoltam kicsit elsétálok a patak mellett és szétnézek hátha tartogat nekem valamit a természet. Az az igazság, hogy eléggé a természet közelében élek és bizonyos területek botanikai szempontból igen jelentősek, így két madárfüttyért és egy réti füzényért különösebb erőfeszítéseket nem tennék. Egy kirándulásnak kicsit több ígérettel kell kecsegtetnie ahhoz, hogy mozduljak. :).
Kijöttem a tótól és a patak mellett elindultam Isaszeg irányába.Kb. 50 méteres szakaszon le volt vágva az úton a növényzet, utána kezdődött a kaland :) A patakot elrejti a növényzet így esélyem sem volt a récéket lencsevégre kapjam, ők hallották a csörtetésem és szárnycsattogtatások közepette elhúztak felettem. Ennek is örültem, végre valami. A velem azonos magasságú növényzetben járás elég nehézkesen ment kb. 150 méter után visszafordultam. Ekkor úgy döntött a természet, hogy ne menjek haza üres kézzel és egy csapat szarkát odaküldött a patak túoldalán lévő fára. Érdekes, hogy általában a madarak fajtól függetlenül szeretnek száraz ágvégeken üldögélni. Egy ideig figyeltem a szarkákat. Elrepültek, majd visszatértek vagy más egyedek, de egy ideig elég nagy élet volt a fán. Visszaindultam. Az út másik oldalán is tettem egy rövid sétát a patakparton. Itt lakóházak vannak, teljesen lenyírva a fű, kitisztítva a patak a nádtól. Gondoltam itt nem sok élet lesz, de egy csapat kacsa ringatózott a vizen, a többiek a parton totyogtak. Bármennyire is lélegzetvisszafojtva mozogtam megzavartam a délutani pihenőjüket.

Összességében nagyon kellemes volt. A kacsák és szarkák sokat dobtak az élményen, nemkülönben a patakpart. Élek-halok az ilyen füzesekért. Korábban soha nem elmélkedtem azon, hogy a patak melyik irányba folyik, de ezek szerint feltételeztem, hogy Pest irányából, de nem, Isaszeg felől. :)
Zöld-Tócsa

A mögötti nádas (nem voltam elég bevállalós, hogy belemásszak. :)
A patak melletti rész
Szarka
Szarka landolás közben :)
A kacsás képek nem a legjobbak, de a video elég jól sikerült, eltekintve attól az apróságtól, hogy a magasabban lévő részek kiégtek, :)


2015. július 4., szombat

Elhoztam neked a reggel fényeit :)

Nem vagyok egy pacsirta, de ma olyan szerencsésen alakult, hogy nagyon korán keltem és elég gyosan üzemkész állapotba kerültem, így már 1/2 6-kor útrakeltem :). Az első fotótémánál derült ki, hogy otthon maradt a memoriakártya, de szerencsére a sok korábbi hasonló eset miatt volt a táskában egy pót, és még eszembe is jutott, így nem kellett visszafordulnom és nem maradtam le a felkelő nap fényeiről. A cél többes volt, a felkelő nap fényei, találkozás nyúl úrral, ez nem vált valóra és szurokfű gyűjtés. Holnap megpróbálok kicsit korábban indulni, amikor még kevesebb fény van.


Gyurgyalagok. Messze is voltak és magasan is. Kíváncsian várom az új gépemmel mit sikerül majd kihozni egy ilyen találkozásból. Már csak kettőt kell addig aludni :)
A napraforgó ugyanaz mint a pipacs, bár a színe miatt az eőbbi kedvesebb nekem:)

Hetekkel korábban itt talákoztam a vaddisznóval emiatt kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, hogy alaposabban átvizsgáljam ezt a domboldalt botanikai szempontból.



2015. június 21., vasárnap

Gólyagyűrűzés


A munkám miatt sokat utazom a Tápió-vidéken és pont Szentlőrinckátán is van kapcsolatom, vele szemben pedig egy gólyafészek. Április óta figyelem gólyákat, ülnek a fészekben, költenek, növekednek a fiókák. 
Az MME Tápió-vidéki helyi csoportjával szoktam menni túrázni, így értesültem a gólyagyűrűzésről. Megnéztem a helyszíneket és kiválasztottam a "gólyáim" lakhelyét Szentlőrinkátát. Elugrottam  Szentlőrinckátára és vártam, hogy megérkezzenek a gólyagyűrűzők. Megérkeztek és kiderült, hogy az előző helyszínen szomorú eset történt, az emelődaru leverte a fészket, a fiókákkal együtt. Hiába szállították őket a jászberényi állatkórházba, már az úton elpusztultak. A gyűrűzés vezetője a további állomásokon, többek között a Szentlőrinckátán történő gyűrűzést lefújta. Bizonytalan volt, hogy a következő napi gyűrűzést megtartják-e vagy csak jövőre lesz gólyagyűrűzés. Megállapodtunk, ha következő napon folytatják a gyűrűzést értesít. Reggel, amikor felhívott, hogy folytatják, hezitáltam, hogy elmenjek-e, de végül a tápiószentmártoni gyűrűzést bevállaltam, gondoltam összekötöm egy fehér zászpázással és ha kis szerencsém van, találok még nyíló mocsári kosbort is.
Szentlőrinckáta (1. fészek)
Szentlőrinckáta (Coop melletti fészek)
Szentlőrinckáta (Iskola előtti fészek) a "gólyáim"
Szentlőrinckáta (Iskola előtti fészek) a "gólyáim"
Megérkeztem a gyűrűzés helyszínére, a fészek elég üresnek tűnt, egy helyi lakos szerint nincsenek gólyák egyik fészekben sem.


A másik nem üresnek tűnt, inkább csak egy fészek alapnak. Itt gondoltam arra, hogy a tegnapi sajnálatos balesetet jelnek kellett volna tekintetem és ma nem kellett volna erőltetnem ezt a gólyagyűrűzést. Felhívtam a program vezetőjét, hogy itt csak egy fészekalap van, és a másik pedig elég üresnek tűnik, de azt mondta ettől függetlenül idejönnek és megnézik. Mire megérkeztek a fészek lakója is megérkezett, de nem várta meg, hogy belenézzenek a fészekbe. A fészekben nem voltak fiókák. Ennek valószínűleg az az oka, hogy fiatal a pár és ilyenkor előfordul, hogy még nem költenek.
A fészek lakója.
A daruskocsi távozásra készteti.
Következő helyszín Tápiószőlős. Tápiószentmártonból már evidensnek tűnt, hogy tovább megyek és nem maradok gyűrűzés nélkül. (Tápiószőlős, Tearózsa utcai fészek) A gyűrűzés nem különösebben látványos, bár megnyugtató, hogy a fiókáknak nem különösebb stressz. A fiókák, ha veszélyt szimatolnak halottnak tettetik magukat, így könnyedén meg tudják őket gyűrűzni. Szerencsére itt nem volt ilyen kiveszem a fiókát, megsimogatom stb. Értem én, hogy kapcsolatot kell találni a jövő természetvédőihez, de biztos, hogy a gólyabébik simogatásán keresztül lehet ezt elérni?

Természetesen, amikor felkínálták a lehetőséget, hogy belenézzek a fészekbe éltem vele, bár többször tudatosítanom kellett magamban, hogy kb. nulla a valószínűsége, hogy a hidraulika elromlik és a kar lezuhan és becsapódok a földbe:). Azt meg csak reméltem, hogy a fém kosarat nem tolják neki a villanyvezetéknek és nem egétnek szénné. Hihetetlen, az elme mire képes!

Ma három dolgot tanultam a gólyákról: 
  1. fiatal párok nem biztos, hogy költnek
  2. a fiókák veszély esetén halottnak tettetik magukat
  3. nagy melegben a gólya a lábára ürít, hogy hűtse magát (ez nem túl guszta)


Soha nem gondoltam volna, hogy elérkezik az a pillanat, amikor 160 km-et fogok utazni egy gólyagyűrűzésért. Van aki szerint egy szentlőrinckátai gyűrűzésre menni is őrültség, mert egy 20 perces program miatt nem éri meg annyit (kb. 50 km) utazni. Ez nálam még a belefér kategória. (Hol van ez ahhoz képest, amikor kb. 10x gyalogoltam 8 km-t, összesen 80 km-t,hogy megpillantsam nyíló állapotában a koloncos legyezőfüvet :) )
Ha így folytatom jövőre leruccnok Tiszazugra (340 km oda-vissza) tiszavirágzást nézni.
Egyébként, minden tiszteletem az MME-seké, akik ezt a tevékenységet ingyen, sőt az utazást a saját költségükön végzik.




Egyvonalban a fészekkel.
A tettetők
Nagy kilátás nem volt.
Egy kis tisztogatás. A fészekről lehullott gallyakat, amik a villanyvezetéken voltak leszedték.

2015. június 12., péntek

Élet a réten

Nagyon meleg van, csak amiatt nem nyavalygok, mert azt hidegben teszem, ilyenkor tűrök :) A hőséget megfejelte a délutáni eső, amitől párás meleg lett. Ettől függetlenül elindultam, de szakadt rólam a víz. Ilyen időjárási viszonyok között túrázni kisebb hőstett és úgy látszik ma meg is kaptam érte a jutalmamat. Köszönöm. Volt minden, bálázás, róka, nyúl, őz, egerészölyv, kakukk, gyurgyalag, seregély, tövisszúró gébics, és megtudtam hol lakik a karvaly. Szerencsére ma nem voltam részese a vadászatának, aminek még mindig a hatása alatt vagyok. 
Lassan évek óta várok erre a találkozásra, és ma újra megtörtént :). Természetesen nem úgy, ahogy szerettem volna, de igen, van még róka a környéken.
Káposztalepka (Pieris brassicae) vagy répalepke (?) Bonyolult dolog a fajmeghatározás mindig van valami apróság, amin a kezdő természetbúvár elcsúszik :) Minél többet nézem annál inkább káposztalepkének gondolom.






Egyszerűen lenyűgöző ez a tökéletesség! Bár nem szeretjük, mert özönfaj.
Vaddohány, alias selyemfű, Selyemkóró (Asclepias syriaca)
Könnyű kvíz is lehetne :) Énekesek teája ebből készül.  
Közönséges párlófű, apróbojtorján (Agrimonia)
Ligeti zsálya (Salvia nemerosa)
Nicsak egy mezei nyúl! 
Érdekes a viselkedése, amikor észleli az embert nem rohan be valami biztonságot adó sűrűbe, hanem elfut kicsit,leül és vár. Ha lenne puskám, nyulakra vadásznék, simán le tudtam volna lőni, mert percekig ott pózolt, miután észlelt. 

Mezei csormolya  (Melampyrum arvense)
A mai túrámnak azon túl, hogy visszaszerezzem a versenysúlyom, erről a növényről egy jobb kép készítése volt a célja. A jobb kép nem igazán sikerült, de az élmények amiben részem volt azok pótoltak. Majd valamelyik nap újra nekivágok :)
Szakállas csormolya (Melampyrum barbatum)
Mezei katicavirág (Nigella arvensis)
Parlagi mályva (Lavatea thuringiaca)
Ez is lehetne könnyű kvíz :)
 Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum)